Szüléstörténet 2.0 - 1. rész - Taxival a kórházba

A második terhességem 9 hónapja alatt (újra) átértékelődött sok minden, ami az első terhességnél 'kellemetlen' és 'terhes' volt. Úgy éreztem, hogy gyorsabban eltelt, mint az első. Naná, hiszen volt, aki felgyorsítsa a napjaimat. :) A lányom gondoskodott róla, hogy egy percig se unatkozzak. Meg Borisz is biztosította a kellő elfoglaltságot számomra. Valóban minden terhesség más. Borisznál többször sikerült összeszednem gyomorfertőzést, ilyen-olyan bajokat, vészjósló görcsölgetéseket. De nem nagyon tudtam ezekkel foglalkozni, mert az akkor 2,5 éves leánykám sorra adogatta a kihívásokat. Erről majd legközelebb bővebben, mert ez is megér néhány külön bejegyzést. Elég az hozzá, hogy kalandos időszak volt ez az egész család számára.
De ez most egy szüléstörténet. Szóval. Az egész várandósságom alatt tiszta parában voltam, mert attól féltem, hogy pont akkor indul meg a szülés, mikor abszolút egyedül vagyok Laurával. Pl. a piacon, 3 kg krumpli meg 4 kg hagyma társaságában (oké oké, a kismama ne terhelje meg magát. Rendben. A családom meg nem fog enni... mert nem fogok naponta piacra járni egy össze vissza csavargó, dacból megálló, hisztiző 2,5 évessel... ). Mit csinálok Laurával?! A Férjem nem tud csak úgy eljönni a munkahelyéről. Meg hát azzal is 'riogattak' a többgyermekesek, hogy a második már hamarabb, gyorsabban jön. Mi van akkor, ha Borisz is gyorsan jön?! És mivel Borisz nyakára rá volt tekeredve a köldökzsinór (4D-s UH-on láttuk), nagyon nem akartam otthon-, vagy éppen piaconszülő lenni! De szerencsére nem így történt. Kicsit a sors kegyes keze volt minden. A dátum 2014. 06. 27.  Kiírva 2014. 07. 12-re voltam. Igaz, mondta a doki, hogy nagy valószínűséggel nem fogja a kisfiam megvárni ezt a dátumot, előbb fog jönni. Az utolsó vizsgálatoknál még nagyon úgy festett, hogy jól érzi magát, esze ágában sincs kijönni. Aznap reggel valami nagyon azt súgta, hogy le kell csekkolnom  a kórházi csomagomat. Nem voltak fájások, nem volt távozott nyákdugó, nem volt semmi, csak egy megérzés, hogy ez legyen kész. Napközben Laurával játszottunk, szaladgáltunk, főztünk, tettünk-vettünk, ahogy eddig is. Drága Férjem este jött haza, szegénykém 48 óra ébrenlét után. Oszlopként dőlt be az ágyba. Én is mellé. Baromi fárasztóak voltak az utolsó napok. Éjfél körül éreztem, hogy 'valami' 'valahonnan' folyik. Úgy, mint mikor 9 hónapos terhesen tüsszentesz és a tested nem zár megfelelően. Fura volt, hogy nem csak egyszer jön egy kevés, hanem úgy szépen, apránként, de folydogál. Gondoltam én mindenre, ezért alaposan 'kipárnáztam'  magam. Vissza feküdtem aludni. Néha felébredtem, hogy mintha valami nyomná a derekamat, meg olyan 'fura minden'. Nem tudtam, hogy milyen az, mikor önmagától megindul a szülés, hiszen Laurát megindították burokrepesztéssel. 01:30 körül arra riadtam fel, hogy elönt valami kellemesen meleg és úszik az alsóneműm meg egy kicsit az ágy is. Gyors rohanás a WC-re, konstatálom, hogy itt minden bizonnyal elfolyt a magzatvíz. Na, mondom visszaszámlálás indul: arra emlékeztem, hogy  mikor Lauránál burkot repesztettek, kb. 30 perc múlva indultak be a fájdogálások. Ehhez lőttem be magam. Férjecskémet keltegettem:
- Drágám, ne ijedj meg, elfolyt a magzatvíz.
- Micsoda?! És most mi lesz?! - kapta fel a fejét kómásan.
- Hívom a dokit és szépen lassan megindulok a kórházba.
- Akkor jól van. - szusszantotta megnyugodva és vissza is szenderedett.
Én eközben tudatosan erőltettem magamra a nyugalmat és összeszedettséget, de legszívesebben őrjöngve, sikoltozva szaladgáltam volna, kapkodtam volna mindenhez. Dokinak telefon (fogadott orvos volt, erről is majd később), csórikám azt se tudta hogy hol van, mondta, irány a kórház, nem kell kapkodni, de azért orientálódjak arra felé. Oké. Gyors 'alváz' mosás, öltözés. Taxi rendelés. Naná, hogy taxi, éjszakai BKV-val tuti nem fogok bekalandozni a kórházba. Férjecskémtől sem várhattam, hogy 48 óra ébrenlét után befuvarozzon (kb. 15 perc volt autóval az út). A békésen alvó lányomat sem akartam felkelteni, tuti megrémült volna, hogy mi történik, és nekem most csakis egy üvöltő, hisztiző gyerek hiányzik. Éppen ezért, mint a nagyasszonyok: taxival mentem. A diszpécsertől szépen nyugodtan kértem egy autót, ő megkérdezte, hogy sürgős-e, mondom neki, igen, eléggé az. Még véletlenül sem mondtam, hogy szülni megyek, mert akkor szerintem tuti nem jött volna ki senki. Senkinek sem hiányzik, hogy véletlenül összekenjem a kárpitot, vagy bármi történjen és a kocsiba szüljek. Egyébként marhára érthető is. Az autó megérkezett gyorsan, belelibbentem, köszöntem és mondtam hogy hova kérem a fuvart. A taxis kérdezte is, hogy valakim bent van-e a kórházba, hozzá megyek-e? Na, itt már nem tudtam magamban tartani és útközben kinyögtem, hogy 'nem, én fogok szülni'. A taxisra ráfagyott a mosoly és kicsit oda is lépett neki, hogy hamarabb túl legyünk a fuvaron. Nem is értettem a hülye kérdést, hiszen 9 hónapos terhesen volt akkora hasam, hogy mindenkinek feltűnik, hogy ez nem a csokitortáktól van. Meg ha egy terhes nő az éjszaka kellős közepén taxit rendel és kórházba kéreti magát, szerintem sanszos, hogy nem látogatóba megy valakihez. Na mindegy.
Az úton már azért éreztem, gyenge fájásokat, de olyan gyengék voltak, hogy rezzenéstelen arccal végigültem. Megérkeztünk a kórház autós bejáratához. Kapu zárva, sorompó leengedve. Mondtam, hogy köszi, innen már megyek én. A taxis nem nagyon firtatta a dolgot, nem éreztette, de örült, hogy megszabadult tőlem. Ezen a ponton már kezdtem úgy érezni, hogy nem csak a magzatvíz öntött el, hanem kezd elönteni a düh is, szerettem volna egy kicsit több figyelmet kapni. A férjem alszik, a taxis menekült. Ekkor jött a biztonsági őr, mert naná, hogy álmából riasztottam

Update: 2. gyerek: Borisz

2014. 06. 28-án 06:42-kor 48 cm-el, 2450 grammal megszületett Borisz Tibor!

Az egész terhesség, szülés és az azután lévő időszak, a két gyerekkel zsonglőrködés alapjaiban rengette meg a gyereknevelésről, anyává válásról és az életről alkotott véleményemet. Merőben más volt minden, mint Lauránál. Az első szülött gyermekemnél. Ezt olyan jó leírni: "első szülött". Ez azt jelenti, hogy van több is. És ez egyszerre tölt el békével és nyugtalansággal, kimerültséggel és frissességgel, feketével és fehérrel és az összes ellentéttel, amik most nem jutnak eszembe, de nagyon is érzem. 

Bólya és az ő túrós lepénye (Bólyai túrós lepény)

A napokban megismerkedtem egy fantasztikus recepttel, amit a Facebook-on az egyik csoportban osztott meg egy csoporttársam. Úgy jellemezte, hogy annyira egyszerű, hogy már-már önmagát süti meg a sütemény. És valóban, ez a bolyai túrós lepény.

A legjobb eszközök a babához - Pelenkázás

Amikor terhes voltam, mindenki elhalmozott jobbnál jobb (és rosszabbnál rosszabb) tanácsokkal. Rengeteg tanácsot kaptam a 15-20 évvel ezelőtti gyermekápolási és gyermekellátási módszerekről és sok mai anyuka is segített a hasznos ötleteivel, tapasztalataival.  De valljuk be, hogy a 'minden gyerek más' szlogen nem csak a hasfájásra és a napi ritmusra értendő, hanem arra is, hogy milyen eszközöket fogad el a pici ... meg az anyuka. Így kemény 3 hónap tapasztalattal a hátam mögött felsorolom, hogy nekünk mik jöttek be.

A legjobb eszközök a babához - Etetés

Az első 3 héten még volt lehetőségem etetni a babámat, bár elég csekély mennyiséggel, de tudtam. Aztán a 3. héttől kezdve csak tápszert eszik.
Az etetéshez - beleértve a tejet is - ezeket használtuk/használjuk.

A legjobb eszközök a babához - Fürdés

A fürdés a napunk azon eseménye, mely először nagyon nagy melónak tűnik. Minden szükséges dolgot előkészíteni, aztán a ficánkoló gyermeket megtartani úgy, hogy közben lehetőleg ne essek bele a kádba, majd szárazra törlés, olajozás, krémezés, közben reménykedés, hogy ne akkor legyen pisi vagy kaki. Ez az első időszakban nekünk tényleg nagy feladat volt, kész kardióedzés is, mert úgy leizzadtam, mintha egy Norbi DVD-re ugráltam volna. De aztán, mikor rám mosolyog fürdés közben és mikor elégedetten álomba szusszantja magát frissen fürösztve, bebugyolálva, az mindent megér!!!
A fürdéshez ezeket használjuk.

Szüléstörténet - II. rész

Tehát szóban már eldöntötték a baba - és az én - sorsomat, jöhet a kórházi adatfelvétel, és az az esemény, ami miatt tulajdonképpen a kórházban vagyok.